2013. március 18., hétfő

A futásról



Ebben a bejegyzésben összeszedem a gondolataim a futásról. Mivel nem vagyok sem edző, sem hivatásos sportoló, nem tisztem arról írni, hogy hogy is kell futni – én is csak bízom benne, hogy jól csinálom. Amit viszont tudok, hogy most, hogy a tavasz beköszöntével ismét elkezdtem futóedzéseket tartani (magamnak) és ismét elkapott az a hév, ami régebben is – az a jóleső érzés a futóedzések végén, hogy igen, ismét megcsináltam :-)




A futáshoz való viszonyom elég rapszodikus volt az életem során: gyerekkoromban gyenge, asztmás kislány voltam, akit nem is engedtek futni – az általános iskola első két évében testnevelésórán is kivételes bánásmódban részesültem, sokszor nem is mehettem a társaimmal játszani, futkározni. Ez a féltés a testmozgástól az iskoláséveimre is rányomta a bélyegét – nem sportoltam, biciklizni is csak óvatosan, rövid távokat mehettem (úszni úszhattam volna, de azt én nem szerettem).
Később immár dolgozó, felnőtt nőként belevágtam a mozgásba: bicikliztem, futottam, konditerembe jártam – mindemellett pedig otthon is tornáztam, lépcsőztem. Mindig többre becsültem azt a női testet, amely finoman kidolgozott izmos volt, amelyért megdolgozott a „gazdája”, nemcsak vékonyan született.

Aki fut, tudja, hogy futás közben euforikus érzetet kiváltó és fájdalomcsillapító hatású endorfinok szabadulnak fel a testben – vagyis könnyen függővé válhatunk (bár számomra ez nem olyan terhes függőség, mint más függőségek). Ezzel nem voltam én sem másképp: akkor a lakhelyemhez közeli bicikliúton futottam, és a mindennapos futóedzések nem tettek jót a térdemnek. Bár már a félmaraton lefutására készültem, abba kellett hagynom (sajnos előfordult, hogy még a biciklizést sem bírta a térdem).
A hosszú szünet után tavaly kezdtem újra futni, de ekkor már kizárólag puha erdei talajon és a térdem ezúttal nem reklamált (nagyon bízom benne, hogy nem is fog). Jelenleg a lakásunktól nem messze található kiserdőben futok, ami igazi kincs a városrész futói számára: több kitaposott ösvény/pálya van, így nem kell folyamatosan ugyanazokat az unalmas köröket róni. Sokan járnak ki ide futni, kutyát sétáltatni, kellemes hely (vasárnap reggel egy őzikét is megcsodálhattam, igazán aranyos volt, ahogy lesett rám :-)

Aki most kezd futni, annak azt javasolnám, hogy mindenképp valami kíméletes talajt keressen, a térdnek, az ízületeknek nem tesz jót a kemény talajon futás.
Az interneten nagyon sok edzéstervet lehet találni, ezek főleg a kezdő futóknak hasznosak. Bevallom, én nem szoktam figyelni ezeket: kimegyek, bemelegítés után futok, amíg jólesik. Ha elfáradok, belesétálok kicsit, majd folytatom a futást/kocogást. Jól esik a váltott sebességű mozgás: időnként belegyorsítok, majd visszaállok a szokásos tempóra, ami épp jólesik a testemnek.
 
Amire érdemes figyelni, az a ruházat, azon belül is a futócipő. A ruházatra szerintem nem szükséges túl sokat költeni, a lényeg, hogy kényelmes viselet legyen. Amin viszont nem szabad spórolni, az a futócipő: többet árthatunk magunknak, ha nem erre a célra készült cipőben futunk, mint gondolnánk.
Nők esetében óvni kell a melleket is futás közben. A sok szökellés nem tesz túl jót nekik, így figyelni kell a megfelelő tartásra. Én ezt úgy oldom meg, hogy a sportmelltartó fölé olyan trikót húzok, amelybe van beépített melltartó – így dupla biztosítással indulok neki a futásnak.



Ami már egyáltalán nem létszükséglet, de én használom, az a pulzusmérő és az edzés mérése (okostelefonon). A pulzusmérő arra jó, hogy kontrolláljam, a megfelelő tartományban marad a pulzusom. Ezt főleg az edzések kezdetén használtam, hogy ne terheljem túl magam az elején, bírjam a hosszabb edzéseket is (nemcsak futásnál, hanem anno a spinning-maratonon is hasznos volt ez a ketyere).
Az okostelefonokra nagyon sok applikáció letölthető, amellyel elsősorban a szabadtéri edzéseket mérhetjük. Ez egyáltalán nem szükséges, de könnyen nyomon követhető a fejlődésünk, hisz láthatjuk, hogy mikor mekkora távolságot, milyen minimum-maximum-átlag sebességgel tettünk meg. Én erre a célra a Sports Tracker applikációt használom, de emellett nagyon sok más hasonló program letölthető. Az edzések végén a honlappal szinkronizálom, vagyis feltöltöm az edzésem, kiválasztom, hogy kivel kívánom megosztani (általában barátokkal), és mint tegnap este megtudtam, ők ilyenkor kapnak egy e-mailt a feltöltött edzésemről. 
 
No és a legfontosabb, miért is szeretem a futást?
  • Mert az egyik legjobb szálkásító mozgás
  • Szépen formálja a combot és a popsit
  • Javítja az állóképességet
  • Mozgás közben euforikus érzetet kiváltó és fájdalomcsillapító hatású endorfinok szabadulnak fel a testben – vagyis igazán szuper érzés fog el miután lefutottam a tervezett távot :-) 
  • Nem kell hozzá speciális felszerelés, csupán egy futócipő
  • Szinte bármikor, bárhol lehet futni – nem kell nyitvatartáshoz, órarendhez igazodni
 
 
És a végére egy kis móka, Jäger rejtőzködik a futócuccomba bújva:
 
 
 
 
 
Ti szoktatok futni?

3 megjegyzés:

  1. Sajnos, én nem futhatok. Amellett, hogy ízületi roncs vagyok, nem ajánlatos a térdeim és a gerincem miatt. Egyszer volt egy térd törésem (mind a kettő egyszerre), aztán egy boka (rosszul forrt össze), úgyhogy nekem ez a sportolási lehetőség kilőve.
    Kár, pedig néha érzem, hogy jó lenne...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon cukker a cicus. :D
    Én nem igazán tudok futni az asztmám miatt. :S

    VálaszTörlés
  3. Uuuuutálok futni. Persze ebben biztos az is benne van, hogy túlsúlyos vagyok, és sosem volt a futásban sikerélményem.
    Szóval úgy tűnik kölcsönös az utálat:D

    VálaszTörlés