2012. szeptember 10., hétfő

Amit a blogolás során tanultam



Néhány hete láttam egy hasonló bejegyzést Vikinél, és ennek kapcsán összeszedtem a gondolataimat, hogy én miben változtam, mit tanultam mióta blogot olvasok-írok. Kicsit hosszú lett, remélem lesz aki végig bírja olvasni :-)




Ecsetekkel sminkelni is lehet
A blog-olvasás majd írás előtt én tipikusan az a „sminkelő” voltam, aki egy színt felpacsmagolt a szemhéjára applikátorral, némi ceruza, spirál és kész is a smink. Annyi pozitívum volt, hogy az éles széleket legalább egy fültisztító pálcikával eldolgoztam, de valóban nem volt túl nagy művészeti értéke az alkotásomnak. Csodálkoztam is nagyokat, amikor azt olvastam, hogy az ügyesebbek bizony nem az applikátorokat használják, hanem ecseteket (mélyítővonalról, satírozásról nem is beszélve). Aztán megvásároltam az első Essence ecseteimet és csak „ámultam és bámultam”, hogy bizony azzal is fel lehet vinni a színeket, sőt, össze is lehet dolgozni őket szépen. Bár még nem ismerek minden ecsetet, nem vágom fejből, hogy melyik ecset mire való, sok tanulnivalóm van még, de már most sokat fejlődtem: már ecsettel sminkelek, egyre többet satírozok, egyre kevesebb fültisztító pálcikát használok.
Vettem E-bayen korábban egy nagyobb ecsetkészletet: ismerkedem az abban található ecsetekkel, hogy melyik mire való, én mire tudom használni, így kitapasztalom, hogy mi az, amiből érdemes lesz megvennem a drágább, jó minőségűt is és mi az, amit én csak ritkán fogok sosem használni így nem érdemes vennem belőle jobbat.




A szemhéjalapozó fontos és jó dolog

Sokat szenvedtem régen azzal, hogy a szemfestésem, szemfestékem délutánra már a szemráncba gyűrődve várta, hogy rendet tegyek. Rosszabb esetben pedig még a szépen megrajzolt felső kontúrom is a szemhéjam felső részén figyelt. Bevallom, amikor először hallottam a szemhéjalapozóról, arra gondoltam, hogy ez egy felkapott, ámde roppant felesleges dolog lehet. Hisz próbálgattam én is alapozót kenni a szememre, de nem lett sokkal jobb a helyzet, ez sem lehet különb. Aztán annyian áradoztak az Essence szemhéjalapozójáról, hogy végül úgy döntöttem, mégiscsak kipróbálom, hisz nem túl drága. No és persze azóta is áldom az eszét annak, aki ezt kitalálta! Gondolom egyik olvasómnak sem kell bemutatni, milyen hasznos dolog – órákkal meghosszabbította a szemsminkem életét. A használata óta egy kezemen össze tudom számolni, hányszor gyűrődött-mázolódott be a mélyítővonalamba a szemfestékem. Ráadásul azt hiszem, akkor is csak egy zsírosabb szemránckrém okozhatta a galibát.
Az Essence szemhéjalapozóját tehát nagyon megszerettem (szerepelt az Essence kedvencek között is), így most megpróbálkozom majd egy drágább termékkel is.




Szép körmöm lehet műköröm nélkül is
Nem is olyan rég írtam egy bejegyzést a körmös tapasztalataimról. Ott említettem, hogy elsősorban azért tetettem fel anno műkörmöket, mert gyengék voltak a körmeim, állandóan letöredeztek és nem maradt fent tartósan a körömlakk sem. Akkoriban folyamatosan francia manikűrös körmöket hordtam, és azt gondoltam, hogy aki igazán ápolt szeretne lenni, annak egyszerűen kell a műköröm. Aztán ahogy belemerültem a témába, olvasgattam a blogokon, felfedeztem, hogy bizony ez így ebben a formában nem igaz J Elkezdtem vágyakozni a természetes, saját körmök és a változatosság után. Azóta lenövesztettem a műkörmöm, „harcolok” a saját körmeim erősítéséért, és kétnaponta más manikűrrel pompázok :-D Ami fő, a körmeim egyáltalán nem érzem ápolatlannak, sőt, sokkal szebbnek látom ezt, mint amikor valaki 3 hétig hozzá sem nyúl a körmeihez, merthogy majd a műkörmös…
Nem attól sminkel valaki jól, hogy rengeteg palettája van
Ezt sajnos nem az elején tanultam meg. Tán nem én vagyok az egyetlen, aki abba a hibába esett, hogy túlságosan is bevásárolt, mielőtt elkezdett volna gyakorolni. Teljesen felesleges volt több hasonló palettát bevásárolni, mert soha nem használom el. Elég egy nagyobb, széles színválasztékkal rendelkező nagy (pl 88-as) palettát vásárolni, és mellé néhány kiegészítőt. Ami sokkal fontosabb, a sok-sok gyakorlás: kitapasztalni, hogy milyen állaggal tudok könnyen dolgozni, milyen színekkel érzem jól magam, stb. Én erre már csak azután jöttem rá, amikor bevásároltam palettákból: gyönyörködöm bennük, de sajnos nem használom ki őket.


A Youtube-on nem csak zenék vannak

Nem voltam túl nagy Youtube-felhasználó: általában csak zenéket hallgattam rajta. Lehet ezzel nem tűnök túl modernnek, de csodálkozva fedeztem fel, hogy sok-sok szimpatikus csaj tök jó kis oktatóvideókat töltött fel, ami számomra azért volt jó, mert folyamatában láthattam egy-egy smink elkészítését. Szerintem nagyon hasznos látni, hogy milyen ecset kell a felvitelhez, hogy kell mozgatni az ecsetet stb. Azóta felfedeztem, hogy itt aztán tényleg mindenről találhatunk videót, akár új telefonról, hajvágásról van szó.


Az impulzusvásárlás nem jó dolog

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy ha rossz kedvem van, egy kis vásárlás felvidít – csak besétálok egy üzletbe azzal az érzéssel, hogy vennem kell valamit és jobb kedvem lesz. Az a ritkább és jobb eset, ha ekkor egy igazán hasznos, esetleg régóta vágyott terméket sikerült megvennem. Sokszor azonban csak olyasmi kerül az ember kosarába, aminek csak ideig-óráig veszi hasznát, leli benne örömét. Utána jön az érzés, hogy erre bizony nem is igazán volt szükségem, megspórolhattam volna az árát, ha jobban átgondolom, esetleg utánaolvasok vásárlás előtt, akkor mást vettem volna helyette.
Az utóbbi időben (miután több olyan dolgot is vásároltam, amire nem igazán volt szükségem) próbálok odafigyelni arra, hogy csökkentsem, lehetőleg nullára redukáljam az impulzusvásárlásokat. Az egyik taktika ha a kísértést is csökkentem, és nem megyek olyan üzletbe, ahol ez előfordulhat. Megszabom, milyen gyakran tehetem be a lábam drogériákba, a nagy hipermarketekben ezt a részleget inkább elkerülöm. Emellett csak olyat vásárolok meg, aminek már utánaolvastam: így biztosan akad időm előtte átgondolni, hogy valóban szükségem van-e arra a termékre. Emellett a megszerzett információk alapján a lehető legjobbat választom ki és nemcsak lekapok egy terméket a polcról aminek akkor és ott megtetszett a csomagolása… Emellett alkalmazom az egynapos szabályt is: ha valamit kinézek, nem veszem meg egyből, hanem gondolkodom rajta egy napot (alszom rá egyet) és csak akkor veszem meg, ha még másnap is hasonlóan fontosnak és hasznosnak tartom.
Az impulzusvásárlás redukálásával egyébként sok-sok pénzt is megspórolok (közgazdászosan: a készletek alacsony szinten tartásával magasabb szinten tartom a likvid pénzeszközeimet :-D )



Nem attól jó egy beauty blog, hogy sok mindent vásárol az ember lánya

Ezzel menetközben szembesültem. Amikor belevetettem magam a blogolásba, azt gondoltam, hogy majd vásárolgatok mindenfélét, azokat megmutatom és lesz egy tök jó kis blogom. Aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy ez anyagilag sem megoldható hosszú távon, ráadásul senkit nem fog érdekelni zsákmányos bejegyzések garmada használható információ nélkül. Idő kellett, mire meg mertem mutatni magam, az arcom, az ügyetlen kis sminkjeim, az outfitem … Most már próbálok a tartalmasabb bejegyzések felé menni: legyen mondanivaló, ami mások számára is hasznos lehet, vagy legyenek jó és érdekes képek. Tudom, hogy itt még bőven van mit fejlődnöm: szeretnék sminkes képeket is hozni, de mind a sminkelést, mind a fotózást gyakorolnom kell.





Az alapozó jó dolog

Valószínűleg nem jó fajtákat választottam korábban, de soha nem éreztem jól magam alapozóval az arcomon. Nem is annyira a maszkhatás miatt, hanem mert éreztem, hogy van valami az arcomon és ez zavart. Mindig úgy ítéltem meg, hogy jó leszek alapozó nélkül is, csak a fénylés és a pirosító tartósabbá tétele miatt gondoltam, hogy mégiscsak jó lenne alapozót használni. Aztán szintén a blogolás kezdetén nekem is ki „kellett” próbálnom a Garnier krémeket, majd nyár elején jött az Essence make-up-to-match alapozója, és azóta hétköznapokon, munkába minden nap használok alapozót. Tehát csak meg kellett találnom a megfelelőt, amiben jól érzem magam. Ehhez kellett az, hogy sokat olvasgattam az alapozókról, kinek mi vált be.


Sokat kell még tanulnom a fotózásról

Blogos életem egyik legnagyobb kihívása. Mindig is fotós-antitalentum voltam: én voltam az, aki nemhogy lehagyta a csoport felét a képről fotózáskor, de még az ujjam is mindig belógott a képbe. Sosem tudtam szép képeket csinálni, nem tudtam mire kell figyelni fotózáskor, honnan jöjjön a fény, milyen szögből lehet jó fotót készíteni… Ez eddig különösen nem zavart, mert akkor fényképezett a párom, családom. A beauty témával kapcsolatban azonban magamra maradtam: akármennyire is szeret, nem hajlandó az Ember sem minden nap rúzsokat, körömlakkokat, kence-ficéket fotózni. Inkább ösztönöz rá, hogy tanuljak meg én magam normális, használható képeket készíteni. Próbálkozom, de a sminkfotókkal még mindig hadilábon állok: élettelenek a képek még a szerintem jól sikerült sminkekről is. Lola is adott már tippeket, így újra próbálkozom majd új helyen, új szöggel. És gondolkodom, hogy talán elkélne egy-két könyv, elméleti tudás is ezzel kapcsolatban.


Hozzá kell tennem, hogy ez a bejegyzés nem annak folyományaként született, hogy úgy érzem, mekkora profi lettem. Inkább csak afféle összegzés, magamnak és Nektek, hogy lássam, mennyivel vagyok előrébb a kezdetekhez képest és merre kell még fejlődnöm.


Ti mit tanultatok a blog-írás olvasás során?

14 megjegyzés:

  1. Szerintem jól összefoglaltad, és szerintem a legtöbb lány ezeket tanulta meg a bloggal kapcsolatban, én legalább is az ecsetek használatát (és, hogy minek mi a neve) a szemhéjalapozót abszolút innen sajátítottam el. Mondjuk én előbb tallákoztam YT-on a beauty jelenséggel, és sajnos alapozót is kellett használnom, de pl a bb krémek is innen ragadtak meg, aztán a jó fényviszonyokról ami a fotózáshoz elengedhetetlen, már ne is beszéljünk :D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem az összes ecsetnevet még mindig nem sikerült megtanulnom, de azért szépen haladok :-)
      Szerintem mondjon bárki bármi rosszat a beauty blogokról, azért nagyon sokat tudunk mi csajok tanulni belőlük :-)

      Törlés
  2. Nagyon jó poszt. Én is nagyon sokmindent tanultam, mióta blogolok. Azelőtt annyi sminkbakit elkövettem, hogy rossz visszagondolni... pedig akkor azt hittem, hogy mindent tudok a sminkelésről, szépségápolásról... mekkorát tévedtem! Azelőtt pirosítót, bronzosítót, satírozó ecsetet,... nem is ismertem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajjaj, sminkbakik - az erős pirosító egy körben az almácskákra kimaradt - na akkor viccesen néztem ki :-)

      Törlés
  3. Biu kb mindent leírt, amit gondoltam, a belelóg az ujjam dologról meg az apukám jutott eszembe... :D
    Rendszerint 5ből 2 képen a kép fele az ő ujja volt, és utána bájosan magyarázta, hogy "csak valami ott volt biztos" ... :]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-)
      Igen ez ismerős - egy idő után már nem én fényképeztem, így lettek normális képek anno

      Törlés
    2. Amúgy tényleg, ezek a rohadt hogyan esik a fény meg mit hogyan, meg beállítások.. Hát őszintén?! Amíg nem volt a blogom, létezett az autofokusz azt szevasz :DD

      Törlés
    3. Hihi, én is azóta tudom, hogy mi az a kisvirág a fényképezőn/telefonon, amióta közelről akarom fotózni a szemhéjpúdereket, rúzsokat, körmöket :-)

      Törlés
  4. Én odavagyok a tartalmas bejegyzéseidért, az egyik kedvencem a két Avonos hajvégápoló összehasonlítása. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :-)
      Nő vagyok, szeretek sokat beszélni és így írni is :-D
      Anno az elején nézegettem a teszteket, hogy hogy tudnak egyes csajok ilyen sokat írni egy-egy kozmetikumról. Aztán a szemceruzás bejegyzésen én magam is meglepődtem, hogy bírtam egy szemceruzáról ennyit írni :-)

      Törlés
  5. Hűű nagyon szépen megfogalmaztad! Egyre inkább kedvet kapok hogy végre elindítsak egy blogot. :) A fotós dologgal biztos én is szívok majd. :D Csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :-)
      Mindenképp írj majd, ha elindítottad ;-)

      Törlés
  6. Szépen összeszedted :) Ha majd egyszer belevágok én is a saját blogba, fejben tartom amit itt leírtál! :))

    VálaszTörlés